A Phunk Smugglers a Duna mindkét partján kialakult román-szerb fúziót képviseli. A név a funk zene iránti szeretetükből inspirálódott, a ‘csempészés’ ötlete pedig a román-szerb határok gyakori látogatásából származik. A felállásukban szerepel Andrada Crețu – ének, Predrag Tasic – trombita és ének, Danilo Perkovic – billentyűk, Vladan Jonovik – gitár, Dejan Kotarcic – basszusgitár és Ranko Varga – dobok. Volt szerencsém rövid beszélgetésre a basszusgitáros Dejan Kotarčić-cel – egy fantasztikus egyénnel, akinek az élete a zenének szentelt.
C&B: Hogyan született ez a csoport, és mit érez erről a zenei projektről – a Phunk Smugglers-ről? Van-e hasonló valami a szerbországi vagy másutt lévő zenei színtéren?
Dejan Kotarčić: A PHUNK SMUGGLERS projekt a járvány idején született meg a zenekar tagjainak hosszabb együttműködéséből valamilyen formában. A funk zenekar létrehozásának ötlete már régóta létezett. Voltak olyan dalaink, amelyeket az idő múlásával komponáltunk, amikor a tagok egy coverprojekten dolgoztak együtt. Stílusában a zenekar a műfaj aranykorában van, valahol a ’70-es években némi kortárs hatással. Ami a funk zenekarokat illeti Romániában, több projekt is létezik ebben a zenei műfajban (Blazzaj, Groovy Bastards, Funkorporation, Funky Misfits, stb.). Ezek inkább egyfajta fúzió a funk alapokkal és a dzsessz, hip-hop, rock, reggae stb. hatásával.
C&B: Miért választotta ezt a karriert, amely sok éves tanulást igényelt?
Dejan Kotarčić: Úgy gondolom, hogy a zene választott meg, és hangszeren játszani egy logikus folytatás volt. Majdnem 40 év játék után azt mondhatom, hogy nincsenek bennem bánatok.
C&B: Ön szerint mi a sikeres zenész főbb tulajdonságai egy olyan iparban, mint a szerb zeneipar?
Dejan Kotarčić: Ahhoz, hogy valaki sikeres zenész legyen Szerbiában, nagyon kitartónak, elkötelezettnek kell lennie, és Belgrádban kell élnie, mert csak ott van esélye a sikerre. Ezek mellett nagyon magas szinten kell játszania hangszeren, mert sok minőségi zenész van különböző zenei stílusokból, akik hajlandóak még rosszabb anyagi feltételek mellett is játszani, csak hogy bekerüljenek a “felismert” zenészek körforgásába.
C&B: Indokolt és szükséges-e egy menedzser/ügynök hozzájárulása bármely zenei csoport/projekthez?
Dejan Kotarčić: Egy menedzser/ügynök hozzájárulása teljesen szükséges! Bármely üzletágban különböző “szakmák” vannak, amelyek részei ugyanannak az üzletnek. A zeneiparban véleményem szerint a menedzser pozíciója a kereskedő-eladó szerepét tölti be – vagyis egy zenekar és a zenét, amit létrehoz. Sajnos azok a menedzserek, akik hajlandók olyan zenekarokkal dolgozni, mint a Phunk Smugglers, nagyon ritkák a piacon. Az ok az, hogy a zeneiparban, a népszerű műfajokon kívül, mint például a turbo-folk (egyfajta szerb népzene-pop) és a népzene-pop, nem elterjedt – ami azt jelenti, hogy hiányzik a pénz ebben az üzletágban/tevékenységben.
C&B: Hogyan tekintik a zenét Szerbiában? Lehet-e megélhető jól zenéből, miután befejezte a tanulmányait?
Dejan Kotarčić: Ahogy korábban említettem, Szerbiában nagyon nehéz megélni a nem kereskedelmi zenéből. Nincs média tér a zenén kívül más műfajoknak. A fő színpadot a “dinoszaurusz” zenekarok foglalják el, vagyis azok a zenekarok, amelyek már az ’70-es, ’80-as és ’90-es évek óta léteznek, és nincs sok hely az új zenekaroknak. Úgy gondolom, ez valahogy hasonló Romániához.
