András Farkas, Társalapító és stratégiai igazgató a PONT Csoportnál, egy 2009-ben alapított szervezetnél, amely a részvételen, kultúrán és vállalkozáson keresztül a társadalmi innovációra, különös tekintettel a fiatalokra összpontosít. Az európai Culture Next hálózat végrehajtó tagja, és a társadalmi innovációs rendszerek, részvételi folyamatok, városi fejlesztések, valamint az idő és a tudat alkotója. Örök gondolkodó és stratéga. Futó. Magát olyan embernek tartja, aki a jót keresi, a jót cselekszi, és megtalálta azokat a témákat és területeket, ahol úgy gondolja, jobban tudja csinálni. Vagy ahogyan ő fogalmaz: „Az vagyok, amit azok mondanak, akik figyelték, mit teszek.”
C&B: Hogyan foglalnád össze szakmai tevékenységedet?
András Farkas: Elsősorban városoknak segítek abban, hogy fiatalokon keresztül változzanak meg. Vannak olyan találmányaim, mint például a városi ifjúsági ökoszisztéma fogalma. Röviden: 20 éves távlatban minden város jövője meghatározó módon attól függ, hogy mit tesz ma a fiatalokért, a fiatalokkal és hagyja, hogy a fiatalok bármit csináljanak, amit szeretnének (az angolban jobban hangzik: „for youth, with youth, by youth”). Nekem a harmadik tetszik a legjobban, mert ez hordozza magában a legnagyobb felforgató potenciált. A történelem azt mutatja, hogy a felforgató pillanatok hozzák a leggyorsabb fejlődést.
Vannak egyéb dolgaim is, mint például hogyan torzítom az időt (startup), hogyan járulok hozzá hálózatok kialakításához (vezetői munka a hálózatokban), hogyan értem meg jobban, hogyan alakulnak ki közösségek és mikro-közösségek (például a Com’ON projektek, de a Kreatív Kolozsvár is, amely egy vállalkozói program magyar fiatalok számára). Általában a városok és a tömegközlekedési hálózatok minden szempontból lenyűgöznek.
Van azonban egy kialakuló elméletem is. Az élet arról szól, mit tanulsz, mit csinálsz, mit élsz meg, mit adsz és mit érzékelsz. És minden rendelkezésre álló időd egy olyan tevékenységre van befektetve, amely az öt elem egyikéhez kapcsolódik.
C&B: Mi volt a titka, sikere és melyek a karriered fordulópontjai? Mennyi szerencse van ebben a történetben?
András Farkas: Nem hiszem, hogy léteznek titkok. Minden pillanat az előtte lévő pillanatoktól függ. A szerencsét te teremted meg abban az értelemben, hogy az én perspektívámból a szerencse egyszerűen kedvező feltételek kombinációja, amelyek összekapcsolódnak. Nem tudom, olyan ez, mint amikor a Vénusz és a Hold egymás mellett van az égen.
C&B: Gyermekkorodban mi szerettél volna lenni? Ha több szakmára gondoltál, van valamilyen közös nevezőjük? Vagy összefüggésben van azzal, ami lettél?
András Farkas: Közlekedési rendőr (a kommunizmusban fehér kalapjuk volt, de piros csíkkal), buszsofőr, mozdonyvezető. Szóval, mobilitás, közlekedés, hajlamos vagyok azt hinni.
C&B: Melyek azok a területek és tevékenységek, amelyek párhuzamosak vagy kapcsolódnak a szakmádhoz, de szerves részeid?
András Farkas: Repülés. Teljesen nulláról, de ha megkérdezed, melyik repülőgép szállt le feletted Otopeni-ben vagy Heathrow-n a Myrtle Avenue-n, 30 másodpercen belül megmondom. Típussal, útvonallal, késéssel és bármilyen szokatlan körülménnyel. Például ha vészleszállás van, mert egészségügyi vészhelyzet történt vagy hasonló.
C&B: Mi volt a legnagyobb kudarcod?
András Farkas: Annyi van, hogy nem is tudom őket rangsorolni. Pont ezekből tanulja az ember a legtöbbet. Próbáljuk meg: egy kudarcba fulladt startup, egy konkrét helyzet meg nem értése a 2015-ös Kolozsvári Európai Ifjúsági Főváros előkészítése során, amely miatt le kellett mondanom, egy európai városhálózat működésének fenntartására való képtelenség.
C&B: Milyen tanácsokat adnál a kezdőknek és fiataloknak?
András Farkas: Kérdezz. Próbáld ki. Légy kíváncsi. Kérdezz. Próbáld ki. Ne állj egy helyben (sem fizikailag, sem mentálisan). A lehetőségek, a válaszok és a tanulás maguktól jönnek.
C&B: Hová szeretnél menni – országok, városok, helyek (többször is), és miért?
András Farkas: Van egy listám. Vancouver, Seattle, Toronto, Fokváros, Melbourne, Új-Zéland (kivétel, mert ország), Szingapúr, Tokió, Tromsø. És szeretnék visszatérni néhány helyre, ahol már jártam. De ezek csak álmok, ha nem történnek meg, az nem a világ vége (néhány valóban a világ vége). De nagyon szeretem a másodlagos és harmadlagos városokat, amelyekre még csak nem is gondolok; sok kellemes meglepetésem volt, mint például Oulu, Leeuwarden, Thessaloniki, Maribor, Braga, Palanga, Plunge, Novi Sad, és folytathatnám. Íme egy szerencseelem: nagyon szerencsés vagyok, hogy a munkám olyan városokba visz el.
Pont a minap utaztam Nyárádszereda és Szováta között, ahol az út egy dombon keresztül vezet. Ez igazi Új-Zéland, ha érted, miért keresnék olyan dolgokat, amelyek már körülvesznek? Imádom Erdélyt.
C&B: Melyek a kedvenc weboldalaid, alkalmazásaid, platformjaid, zeneszámaid, zenéid?
András Farkas: The Guardian, Wired (amerikai kiadás), The New Yorker, Associated Press, The New York Times. De olvasom a Breitbartot és a Mandinert Magyarországról, mert követni szeretném, mit tematizálnak azok az erők, amelyekkel alapvetően nem értek egyet. A román hírszolgáltatásban a Hotnews adja a támpontomat 2005 óta, egy bizonyos kritikai gondolkodásmóddal, hogy kiszűrjem a híreket, mert senki sem teljesen pártatlan. Zene: bármi, amit a Spotify ad a Discovery Weekly-ben. Az a 30 új dal, amelyek összhangban állnak a zenei preferenciáiddal, de még nem hallgattad meg őket. És fanatikus rádióhallgató vagyok. Szerintem az angolok a mérce. Hallgatom a BBC Radio 2, 3, 4, 6-ot, ami bárki számára elérhető, sok más, felbecsülhetetlen minőségű tartalommal a BBC Sounds alkalmazásban. Ingyenes, mert közszolgáltatás, komolyan. Reklámok nélkül.
C&B: Kérlek, tegyél fel egy utolsó kérdést, amire válaszolsz is.
András Farkas: Who is Keyser Soze? Ah, nem én vagyok.
